A_FaOktóber

A levegő hideg, kék és merev,
S sziszegve metszi éles cirpelés,
Mint bánya mélyén a kék érceret
A zengő fúró. Már a fény kevés.

 

 

 


Tóth Árpád 1916-os versének első néhány sorával idézném fel ezt a hónapot, mely kíméletlenül tudtunkra hozta, hogy vége a vénasszonyok nyarának, készülhetünk bátran a hosszú téli estékre. Visszatekintve csodálatosan gazdag év volt, s bizonyságul néhány fénykép, melyet barangolások során sikerült lencsevégre kapni itt a környéken.

 

 

Fotók: Kovács Gabriella

A képek címét elolvashatjátok, ha az egeret föléviszitek…

 

 

Szobi_brings_tj

szi_ndas

sznek

szi_kikerics

2011_10_01_Nagyhhrl_lefel

2011_10_22_Vcrtt

2011_09_24_Csmlev

A_Fa

2011_10_03_Szokolya

2011_08_04_SZob

2011_09_24_Nagymaros

3_rce

2011_05_26_Pipacsok

 

Nagy tudású időjósaink novemberre is kellemes nappali hőmérséklettel biztatnak, így egy-egy halvány napsugárral átszőtt őszi napon még nekiveselkedhetünk családunkkal, párunkkal, s neki iramodhatunk a rejtélyes Börzsönynek. Esetleg egy mezőt csipkére vadászva végigpásztázhatunk sárkányt eregetve, vagy végigsétálhatjuk a völgyeket – szerencsére el vagyunk kényeztetve – válogathatunk kedvünkre erdőből, mezőből, vízpartból.

 

Egyik szemem mindig sír, a másik nevet, mint a mesebeli királynak, hiszen annyira azért nem várom az őszt, a telet, viszont annál inkább a tavaszt s nyarat. A gyerekek már a karácsonyi díszeket készítenék – siettetni nem kell, hamar eljön majd az ünnepek sora. Addig is gyűjtjük a makkot, diót, elsárgult falevelet…