A Morgó-patak

A Morgó- (más néven Török-patak) kismarosi szakaszát évtizedekkel ezelőtt szabályozták, kibetonozták. A természet azonban fokozatosan visszafoglalta korábbi élőhelyét. A patak kibetonozott medrében, fátlan szegélyén természetes mederviszonyokat teremtő, vékony kavicslepel halmozódott fel, és gyönyörű, égerekkel, füzekkel kísért, élőlényekben gazdag vízfolyássá vált. Sajnos, a ’99-es árvizet követően 2000-ben a patakot kikotorták, a mederben és partján nőtt fák nagy részét kivágták. A munkát megelőzően több száz védett halat mentettek ki lelkes természetbarátok a patakból. Az azóta eltelt évtizedben a patak képe ismét barátságosabbá vált, benne számos ritka és eltűnőben lévő védett állat telepedett meg. Ekkor értesült a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület arról, hogy 2010-ben ismételt gépi kotrást tervez a kismarosi önkormányzat.

A Morgó-patak - Fotó: Mátyásfa
A Morgó-patak – Fotó: Mátyásfa

 

Mi az a gépi patak-kotrás és milyen veszélyekkel jár?

A gépi patak-kotrás során egy nagy teljesítményű munkagép (pl. lánctalpas markoló) eltávolítja a patakmeder alján összegyűlt kavics- és (ha van ilyen) iszap réteget, amit aztán a markoló a partra tesz. A munka során eltűnik a természetes mederfenéket alkotó réteg, annak összes növényi és állati lakójával együtt, ezáltal megszűnik a halak és más állatok szaporodásához és rejtőzéséhez szükséges élőhely. A kotrással együtt általában gyökerestül eltávolítják a mederben növő fákat és cserjéket is. A beavatkozás során a mederfal és a patakpart növényzete is elpusztul, részben a gép taposó hatásától, részben a növényekre kerülő kikotort anyagtól. Ez a látvány mellett azért rendkívül káros, mert a fák, cserjék egy vízfolyás esetében fontos árnyékoló, így hűtő szerepet is betöltenek. Az ilyen vízfolyásoknál a vízhőmérséklet már néhány fokos emelkedése is drasztikus változásokat okoz a természetes életközösségben.

A természeti károkozás mellett a műtárgyak (hidak, betongátak) közelében végzett szakszerűtlen munka is veszélyeztetheti azok állékonyságát.

A patak kotrásával megelőzhető-e az árvíz?

Rövidfilm a Védegylet honlapján a patak menti fák és árterületek védelmének fontosságáról, a szakszerűtlen árvízi védekezés katasztrofális hatásairól.

Patak-rehabilitáció

[su_vimeo url=”http://vimeo.com/10107395″]

Sajnos, egyértelműen nem. Míg a síkvidéki (belvíz) csatornák esetenkénti kotrása, az ott összegyűlő iszap, föld és elburjánzott növényzet eltávolítása fontos lehet a belvízvédelemben a vízlevezető árkok megfelelő működéséhez, a folyók és patakok kotrása nem előzi meg egyértelműen az árvizeket.

A szélsőséges időjárás mellett a vízgyűjtő terület vízvisszatartó képességének gyengítése (erdőirtások) az egyik jelentős oka a bekövetkező árvizeknek. Persze a patakok és folyók az erdőirtások előtt is kiáradtak, ezért körülöttük jellemzően kialakult egy rendszeresen elöntés alá kerülő terület, amelynek neve ártér. A nagy esőzések idején a patakon levonuló víz mennyisége “nem fér bele” a köznapi értelemben használt mederbe, ezért az ártér is bekapcsolódik a vízszállításba, majd a víz levonulása után a víz ismét az úgynevezett kisvízi mederben csordogál tovább. Az árterek beépítésével fokozódik a probléma, hiszen a nagyvíz akadálymentes lefolyását gátoljuk, ezzel még magasabb vízszintek alakulnak ki.

Károkat okozó veszélyes vízszintek alakulhatnak ki egy-egy lokális szűkület felett is. Ez azt jelenti, hogy a meder egy szelvényében olyan természetes vagy mesterséges szűkület található (pl. bedőlt tuskó vagy műtárgy), ahol a vízfolyás keresztszelvényi területe lecsökken. Ennek következményeképpen a felette lévő szakaszon felduzzad a vízszint, és a víz kiléphet a mederből.

A Morgó-patak és Kismaros esetében a belterületi szakaszon kialakuló vízszinteket a Duna vízállása is egyértelműen befolyásolja. A Duna visszaduzzasztó hatása érvényesül a patak alsó (Kismaros belterületi) szakaszán. Magas dunai vízállásnál akár kisebb érkező vízhozamok is okoznak magas vízállást.

A fentiekből is látható, hogy az óriási vízmennyiségek okozta gondok a meder kotrásával nem egyértelműen kezelhetők, az árvízvédelmi szempontok érvényesítése önmagában is nagy körültekintést és alapos vizsgálatot igényelő feladat.

De akkor, mégis mit lehet tenni, hogy egy patak ne veszélyeztesse a mellé költözők biztonságát?

Az árvizek megelőzése érdekében mindenképpen el kell kerülni a vízgyűjtő területen a nagyterületű erdőirtásokat (tarvágás). Jó hír, hogy mivel a Börzsöny-hegység nagy része nemzeti park, az ott folyó erdőművelés során az ilyen beavatkozások talán mindinkább visszaszorulnak és a természetet és a patakok alsóbb folyásánál lakókat is jobban kímélő hagyományos “szálaló vágásra” térnek át. Szintén reménykeltő hír, hogy érvényes vízjogi létesítési engedéllyel rendelkezik egy, a Szokolya fölé tervezett árvízi tározó, amely megépülése után az extrém méretű esőzés vagy hóolvadás során tud majd jelentős mennyiségű vizet időlegesen visszatartani, ezzel pedig az alatta lévő mederszakaszt tehermentesíteni. A 100 évenként – vagy annál ritkábban előforduló – árvizek mederben levezetendő vízhozamát kevesebb, mint felére csökkenti, ez pedig azt jelenti, hogy a meder jelentősebb beavatkozások nélkül képes lesz ezeket a vízhozamokat szállítani. A patak medrének kíméletes tisztítása (bedőlt fáktól, fennakadt uszadékoktól) ezzel együtt fontos feladat az árvízvédelemben. Fontos, hogy ezt kézi erővel (láncfűrész, talicska, balta) végezzék és hogy az esetleg kivágott fák, bokrok gyökérzetét ne távolítsák el a mederből. Nagyon fontos, hogy az elmúlt évtizedek gyakorlatától eltérően, a folyók és patakok árterületét ne építsék be, hiszen az itt épülő házak megvédése szinte lehetetlen (és nagyon költséges), ráadásul a beépítés megakadályozza az árvizek gyors levonulását, újabb problémákat generálva.

Mi él most a Morgó-patakban? Mit félt annyira a Mátyásfa Környezetvédelmi Egyesület?

Az egyesület tagjai, egyfelől a patak (és ezáltal a falu) természetes, kedves képét, másfelől a patakban élő számtalan gerinces és gerinctelen védett állatot félti a gépi kotrástól. A patak élővilágának részletes leírása megtalálható az alábbi linken. Kiemelendőek a védett halak: Fürge cselle, Kövi csík és a Petényi-márna. A Petényi-márna egy rendkívül sebezhető, elképesztően kis elterjedésű védett hal, amelynek a Morgó-patakban egy viszonylag erős populációja él. Bár talán erről kevesen tudnak, pedig a Petényi-márna akár a falu egyik védjegye, büszkesége lehetne. Az itt élők sokat tehetnek azért, hogy ezt a ritka halfajt még az unokáink is láthassák.

Mit tett a Mátyásfa a kotrás megakadályozásáért?

A Mátyásfa Egyesület Kismaroson élő természetbarátok non-profit szervezete (kiemelten közhasznú szervezet). Tevékenysége főleg az ifjúság szemléletformálásából, kiadványok elkészítéséből, a falukörnyezet természeti állapotának felméréséből, és változásának monitorizálásból áll. Tagjai ezeket a feladatokat társadalmi munkában, saját szabadidejükben végzik. Az egyesületnek semmilyen hatósági jogköre nincs, így ha a falu környezetének természeti állapotát veszélyeztetve látja, akkor egyetlen lehetősége az illetékes szakhatóságoktól állásfoglalást kérni. A patak kotrása ügyében is ezt tette. 2010-ben bejelentette a kotrási szándékot az illetékes szakhivatalhoz (Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) és a Jövő Nemzedék Országgyűlési Biztosához fordult. A helyszíni bejárások során az illetékes hatóságok megvizsgálták a kérdést, és igazoltnak érezték a Mátyásfa aggodalmát a gépi kotrást illetően. A bejárásokat a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület tagjai, és a természetvédelmi hatóságok együtt végezték, az árvízvédelmi kérdések és a szokolyai záportározó ügyében tartott konzultáción az előbbiek mellett a kotrást kivitelezni szándékozó gödi vízgazdálkodási társulás elnöke is részt vett.

Mit szeretne elérni a Mátyásfa a jövőben a patakkal kapcsolatban?

A Mátyásfa Környezetvédő Egyesület hosszú évek óta dolgozik egy, a patak természetközeli állapotát visszaalakító (revitalizációs) pályázaton.

A Mátyásfa filmje a Morgó-patak revitalizációs terveiről

[su_youtube url=”http://youtu.be/Kk8M_KORpbk” width=”700″ height=”500″]

Amennyiben a programunk megvalósításához sikerül pályázati pénzt szereznünk, a környezetvédelmi és vízügyi hatóságokkal együttműködve szeretnénk, ha a falun átfolyó patak bizonyítéka lenne az emberek és a természet békés egymás mellett élésének. Szeretnénk, hogy egy napon majd azok a Kismarosiak is a patak szépségét és élővilágának gazdagságát csodálnák a patakban, akik ma még esetleg pusztán veszélyforrást látnak benne és egy-egy nagyobb esőzés után rettegve figyelik a víz szintjét. Az árvízvédelmet hosszú távon csak a természetvédelmi szempontokat is figyelembe véve lehet és szabad megoldani. Erre józan eszünk mellett ma már a jogszabályok és törvények is köteleznek bennünket.

Dr. Manczur Ferenc PhD. habil egyetemi docens SZIE-ÁOTK, a Mátyásfa K.E. tagja

Szakmailag ellenőrizte:
Sevcsik András természetes vízi halbiológus és Bartha Ákos vízépítő mérnök

Fotó: Mátyásfa

Dukay Igor természetvédelmi szakértő véleménye

A kotrás, rézsűrendezés célja a (Morgó-patak esetében az 1970-es években készült) patakszabályozási tervben szereplő méretezés szerinti átfolyási keresztszelvény biztosítása, ám az nem egyenlő a teljes árvízi hozammal: “Rézsűrendezésnek” hívják azt, amikor az “elfajult” (erodált, esetleg: benőtt) mederből a fákat, a bokrokat és egyéb növényzetet láncfűrésszel és markolóval gyökerestül kiirtják, ezzel lehetővé téve a szabályos trapezoid szelvény gépi kialakítását.

A méretezés becslésen alapszik, a kapott  “számadatok” statisztikai értékek: a “teljes” hozam (statisztikailag 100 évente egyszer előforduló hozam) = 100 % (Ennél ritkábban nagyobb, ún. katasztrofális hozamok is előfordulhatnak.) A méretezési szabály belterületen általában kisebb kiépítést ír elő (az 50 évente egyszer előfordulót). A kismarosi szakaszon állítólag, helyszűke miatt csupán 10 %-os hozamra méretezett meder volt kiépíthető (ez nem tized annyi vízmennyiséget jelent, hanem megközelítőleg a felét)!

Magyarán: Kismaroson bármikor lehet egyébként is árvíz, függetlenül a meder feltöltődésétől és benőttségétől! Természetesen az is szűkít(het)i a szelvényt, de vegyük figyelembe, hogy a  számításhoz használt képletekben a megengedett hibahatár 20-30 %, így “véleményem szerint” ha a fa benövése és a kavics felhalmozódása “kismértékű” (pl. 5 %-nyi szelvényszűkítő kavics-felhalmozódás), akkor belátható, azokon nem múlik igazából semmi.

Az említett 5 %-nyi kavics-felhalmozódás (pl. a 2 m mély mederben 10 cm vastagságban 10 cm-es duzzasztást eredményez.). Ennyi “ráhagyás” (sőt még ennél több is) mindenhol megvan a Morgó medrében! Ezzel összefüggésben javasolt megtekinteni a MÁK szakértője által készített tanulmány becsült öntésterület-ábráját (Lásd kapcsolódó anyag). Látszik, hogy a műtárgyaknál (betonhidak, mederlépcsők) a legkisebb (kb. 10 %-nyi) a meder, tehát ott, azok felett lép ki a medréből a megáradt (de ismeretlen hozamú) patak.

Figyeljük meg: az árterület jobbára közintézmény (óvoda, iskola) kertjét és egyéb zöldfelületet (park, focipálya) érinti. Ott, ahol lakott részeket elöntött a patak, és 1999-ben homokzsákokkal védekeztek, elegendő lenne(de csak a kiöntési gyakoriság csökkentésére) egy “támfal” létesítése. Egyesületünk szakértőjeként ezen szemlélet alátámasztása és országos érvényesítése érdekében vettem részt a téma műszaki szabványának elkészítésében.

A fák, bokrok tövén (pl. 1 m magasságig) akad fel az uszadék (mindennél pontosabban jelezve az árvízi vízmagasságot), de ez csak akkor gond, ha a teljes keresztszelvényt eltorlaszolja az uszadéktömeg. Ehhez elég hosszú (min. 5-6-7 m) fának, gallynak (vagy bürünek, traktorguminak, mint az pár éve a Morgón történt) kell fennakadnia.

Következtetés: a kidőlt fát, bedőlt ágat elegendő árvizes időszakok előtti szemlék során feldarabolni és az árvízi szelvényből kihúzni. Hasonlóképpen a szemle végzője köteles felszólítani a lakosságot, a gazdálkodókat, hogy zöldhulladékukat, szemetüket ne az ártéren tárolják, mert az fennakadva, feltorlódva szelvényszűkülést okoz. (Továbbá kerítések és épületek sem kerülhetnek az árterületre.)

Hasonlóképpen: elsősorban szűkületekben akadhat fel az uszadék, mely lehet híd lába, mederlépcső rézsűje, a két parton szemben nőtt fa. Utóbbiak esetében van lehetőség válogatni, lehetőleg suháng korában kihúzással vagy kiásással és erózióvédelmi céllal történő átültetéssel. (Ld. “Vízparti fák szerepe a környezet- és árvízvédelemben” c. MÁK-kiadvány.)

Legfontosabb árvízvédelmi intézkedés az árvízzel érintett terület (árterület, öntésterület) lehatárolása és ott, az odavaló (= elöntést elviselő) lakossági és közösségi infrastruktúrák, fejlesztések meghatározása, a meglévők lehatárolása, a veszélyeztetettség egyedi megállapítása, az oda nem való létesítmények lokális védelemmel való ellátása vagy áttelepítése, vagy elöntésének elfogadása, a további létesítmények telepítésének tilalma, – melyek egyidejűleg önkormányzati és egyéb hatósági jogkör (és kötelezettség).

A vízgazdálkodási és természetvédelmi szempontok közös, integrált kezelése messze nem csak a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület (és számos társadalmi szervezet, kutató és tervező intézmény) meggyőződése, – hanem erről szól a környezetvédelmi, a természetvédelmi, részben a vízgazdálkodási törvény, az EU-csatlakozás mentén a Víz Keretirányelv (az említett műszaki szabvány), az Árvízi Irányelv, a Natura 2000.

Álláspontunknak korábban, sok egyéb módon is hangot adtunk.

Dukay Igor
természetvédelmi szakértő, a  Mátyásfa KE. tagja, az MSZE 12333:2010, és számos vizes élőhely-rehabilitációs tanulmány tervezője

Kapcsolódó anyagok:

– A patak és a Duna ártéri térképe Kismaroson

– Angol nyelvű kiadvány arról, hogy az Egyesült Királyságban miért nem kotorják a patakokat, annak ellenére, hogy kiemelten kezelik az árvízi védekezést a szigetországban

– A 2005. május 23-i kismarosi “EU Víz Keretirányelv” fórum jegyzőkönyve

A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség végzése a Török-patak mederrendezése és a Török-patak árvízi tározó – vízjogi engedélyezési eljárásba való ügyfélkénti bejelentkezésről a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület részére

A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség értesítése a Török-patak rendezése 0+240-0+980 km szelvények között – vízjogi létesítési engedélye – eljárásának megindításáról