A Morgó-patak természetközeli állapotának megóvására és visszaalakítására vonatkozó jogszabályi hátteret az 1997-ben elfogadott 1996. évi LIII. “A természet védelméről” szóló törvény biztosítja. Részletek a törvényből:
Az Országgyűlés felismerve, hogy a természeti értékek és természeti területek a nemzeti vagyon sajátos és pótolhatatlan részei, fenntartásuk, kezelésük, állapotuk javítása a jelen és jövő nemzedékek számára való megőrzése” … “a természeti örökség és a biológiai sokféleség oltalma, valamint az ember és természet közötti harmonikus kapcsolat nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban történő kialakítása, mint az emberiség fennmaradásának alapvető feltétele, a természet hatékony védelmének létrehozását igényli, ezért a következő törvényt alkotja:
I. rész: Általános rendelkezések
1. § E törvény célja:
a) a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok természeti rendszereinek biológiai sokféleségének általános védelme, megismerésének és fenntartható használatának elősegítése, továbbá a társadalom egészséges, esztétikus természeti iránti igényének kielégítése.
Alapfogalmak
a) természeti érték: a természeti erőforrások, az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete
b) természeti terület: valamennyi olyan földterület, melyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek
d) természetközeli állapot: az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mérten hatott
i) biológiai sokféleség: az élővilág változatossága, amely magában foglalja az élő szervezetek genetikai (fajon belüli), valamint a fajok és életközösségeik közötti sokféleséget és maguknak a természeti rendszereknek a sokféleségét
Alapelvek
5. §
(1) Minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme.
(2) A természeti értékek és területek csak olyan mértékben vehetők igénybe, hasznosíthatók, hogy a működésük szempontjából alapvető természeti rendszerek és azok folyamatainak működőképessége fennmaradjon, továbbá a biológiai sokféleség fenntartható legyen.
II. rész: A természeti értékek és természeti területek általános védelme
Tájvédelem
6. §
(2) A tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, továbbá gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájérték fennmaradásáról.
(3) Egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény (…).
7. §
(2) A táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájérték és esztétikai adottságok megóvása érdekében:
c) a település-, a területrendezés és fejlesztés (…) során kiemelt figyelemet kell fordítani a természeti értékek és rendszerek, a tájképi adottságok és az egyedi tájértékek megőrzésére
A vadon élő élővilág általános védelme
8. §
(1) A vadon élő szervezetek, továbbá ezek állományai, életközösségei megőrzését élőhelyük védelmével együtt kell biztosítani.
Az élőhelyek általános védelme
16. §
(5) A vízfolyások és tavak természetes és természetközeli állapotú partjait a vizes élőhelyek védelme érdekében meg kell őrizni.
A vízépítési munkálatok során a természetkímélő megoldásokat kell előnyben részesíteni.
Forrás: Magyar Közlöny 1996. év 53. szám (A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó honlapja)
