Ökológiai szempontú javaslattétel a Török-patak kismarosi szakaszának rendezéséhez
írta: Dukay Igor
(Göncöl Alapítvány, a Hálózat az élővízekért-program felelőse)
1. A jelenlegi állapot általános áttekintése
A Török-patak kismarosi szakaszának meder- és partviszonyai, élővilága természetföldrajzi okokból és az ember tájalakító tevékenységéből adódóan változatos:
1.1. Mederviszonyok
A patak a Cserkészháztól felfelé az üdülőövezetig önmaga formálja és az egyes szakaszokon változtatja medrét. A meder ezen a részén, valamint lefelé – a Kisz-házakig, részben – kanyargós, ezért vertikálisan, horizontálisan, továbbá a keresztszelvény, s így a mederanyag (görgeteg, kavics, homok, iszap), s a sodrásviszonyok tekintetében is jelentős diverzitású.
A völgytalp és a mederszegély uralkodó fafaja az enyves éger.
E partszakasz természetesnek vagy természetközelinek mondható, s mivel a település belterületén húzódik, ökológiai, valamint esztétikai és oktatási értéket képvisel.
A meder változatossága miatt a magyar hegyvidéki (középhegységi) kisvízfolyásokra jellemző fajok előfordulására lehet számítani a vízminőségtől, a rekolonizáció (a valamely okból – pl. jelentősebb vízszennyezés – kipusztuló élővilág újratelepedése) lehetőségét jelentő mellékvizektől (pl. Nacsagromi-patak) és a part jellemzőitől függően.
Az alsó sűrűbben lakott, épített környezet védelme érdekében szabályozott, részben kibetonozott szakaszon a mederviszonyok változatosságát szinte kizárólag az egymást sűrűbben váltó rövidebb (kibetonozott, betonozatlan, ill. fával kísért) szakaszok jelentik:
A kibetonozott fordított trapézszelvényben a mederanyag egynemű (homogén), kis változatosságú és érdességű felszínt ad. A kibetonozott szakaszok felső része sekély, nagy esésű, gyors sodrú, alsó része medenceszerűen kialakított, ezért lassú folyású, mély és széles hordalékfogó medence. A két egységet eltérő magasságú és kialakítású mederlépcső választja el egymástól. A medencéket részben az áradásokkal görgetett kavics töltötte fel.
A kibetonozatlan, esetleg terméskővel biztosított, füves, jobbára fátlan rézsűvel jellemezhető szakaszokon (pl. a kisvasút végállomásán) a meder anyagában és keresztmetszetében kis változatosságú: uralkodó a kavics-szemcseméret és az egyhangú, gödröktől mentes kialakítás.
Az alsó szakaszon két jelentősebb (néhányszor tíz méter hosszú), még természetközeli rész található: a kisvasút végállomásától felfelé és a Budapest-Szob vasútvonal töltésével párhuzamosan futó szakaszon a Morgó-patak torkolatáig.
(A pataknevek esetében a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség és Vízügyi Igazgatóság térképén feltüntetett neveket használom.)
E szakaszokat csak kismértékben burkolták (betonelemekkel, betonba ágyazott kővel), partjukat égerek kísérik. A sodrás- és mederviszonyok gyakran változnak, így a partszegély hol mélyebb, hol sekélyebb, esetenként kavicsos vagy homokos, stb.
A meder esése a teljes szakaszon jelentős. A betonozott mederlépcsőknél igen nagy, a torkolat felé eső rövid szakaszon (a medencéknél) az átlagosnál kisebb.
1.2. Az élővilág
A.) A növényzet
A természetes vagy természetközeli partszakaszok mentén a középhegységeink jó vízellátottságú völgyeire (is) jellemző enyves éger (Alnus glutinosa) alkot sűrű állományt.
A patakmenete további jelentősebb fásszárú növényei a különböző fűz- és nyárfajok (Salix és Populus species). Telepítések eredményeként tájidegen fajok (pl. akác, vörösfenyő) is előfordulnak a kertek és a patakpart közti sávban.
A lágyszárú vegetációt, aljnövényzetet részben gyakori, a zavarást, taposást elviselő, romtalajokon is megélő fajok alkotják.
Vízi növényzet a gyors sodrású szakaszokon gyakorlatilag hiányzik, a nyílt, fátlan szakaszokon a betonteknőkben alakulhat ki (újra) állományuk.
A kibetonozott szakasz növényzete legfeljebb a rézsű koronájára korlátozódik.
A vízi, vízparti növények jelentősége a vízben levő tápanyagok testükbe való beépítésében van, ill. lenne, hiszen a kismarosi és a település feletti szakaszokat érő tápanyagterhelés csökkentésében (a patak öntisztulásában) játszanának szerepet.
B.) Az állatvilág
Az állatvilág elterjedését is az egyes fajok ökológiai igényei és az emberi hatás határozza meg. A különböző igények miatt nagyobb fajgazdagságra csak a környezet (jelen esetben a patakmeder és a -part jellemzői) nagyobb változatossága, mozaikossága, a mikrohabitatok (“mikroélőhelyek”) nagy száma, zavartalansága és a megfelelő vízminőség mellett lehet számítani.
Ennek megfelelően az életlehetőségek részben eltérnek egymástól a Török-patak természetes, ill. ahhoz közeli szakaszain és a szabályozott részeken.
A fent már kismértékben részletezett változatos mederalakú szakaszokon a gerinces és gerinctelen fauna környezetével szemben igényesebb, szűk tűrésű fajai fordulnak, fordulhatnak elő. A terepbejárások során pl. ásó típusú kérészlárva egyes védett (pl. fürge cselle Phoxinus phoxinus, kövi csík Barbatula barbatula) és nem védett halfajok (fejes domolykó Leuciscus cephalus), parti fecske voltak megfigyelhetők.
(Feltételezett előfordulású védett gerinces fajok pl. barázda billegető Motacilla alba, jégmadár Alcedo atthis, sujtásos küsz Alburnoides bipunctatus, Petényi-márna Barbus meridionalis petenyi, valamint egyes denevér- és kétéltű fajok.)
A kibetonozott szakaszok gyors felső, sima felszínű részén gyakorlatilag élőlény nem tud megtelepedni, míg a mederlépcsők alatti részen, a medencékben kisebb sodrást, finomabb szemcseméretet kedvelő fajok élhetnek.
A kismarosi partszakaszon beépített mederlépcsők miatt a felső szakasz és a Duna között akadályozott a fajok áramlása. A szintkülönbség felfelé, ill. lefelé történő áthidalásában általában az áradásoknak van nagy szerepe. (Így jelenhettek meg a Török-patakban alkalomszerűen a középhegységi vizekre kevésbé jellemző halfajok is.)
2. A patak élővilága és az emberi beavatkozások
2.1. A természeti értékek figyelembevételének indoklása
A vízfolyások – különösebben a kisebbek – nagyon sérülékenyek hosszú partvonaluk, kis víztömegükhöz képest nagy felületük és kisebb mélységük miatt.
A mederviszonyokat homogenizáló, élőhelyeket csökkentő szabályozások, mederburkolások és a vízminőséget rontó szennyezések eredményeképpen a patakok élővilága jelentősen visszaszorult, ezért maradványaik, a még természetközeli szakaszok – még ha különösebb (védett) természeti értékekkel nem is rendelkeznek – oltalomra szorulnak:
- a még élővilággal bíró szakaszokat meg kell őrizni,
- a rehabilitációra minden lehetőséget meg kell ragadni,
- az erőltetett mederrendezés esetén a természetközeli szabályozás módszereit és elvét (“zéró beavatkozás elve”, ld.1. pont) javasolt követni.
A Török-patak esetében mindenképpen értéket jelentenek a belterületi szakaszon található égerfoltok és -sorok, a védett halfajok. További értékeket – a magyarországi patakokra jellemzően elhanyagolt – részletes kutatással lehet majd megtalálni.
Mivel a rendezés a Török-patak belterületi szakaszát fogja érinteni, még az oly’ fontos humán élet- és vagyonvédelem mellett is érdemes az ökológiai értékek megóvására és fejlesztésére (rehabilitáció) törekedni:
A természetes, a természetközeli vagy ahhoz hasonlóvá – mérnöki megoldásokkal – tett vizes élőhely (patak) az ökológiai jelentőségen túl, abból eredeztethetően rekreációs lehetőséget, esztétikai élményt is nyújt, továbbá az egyik legkomplexebb környezeti nevelési helyszínt kínálja.
2.2. Javasolt eljárások, elvek
Az előző alfejezetben tett indoklások figyelembevétele mellett javasolt az utóbbi, rendezésre ösztönző áradások okainak reális vizsgálata, mérlegelése: a földrajzi adottságok, az adott időjárási helyzet és az emberi beavatkozások együttes értelmezése.
Az áradások a település Verőcével határos területein öntöttek el lakóépületeket, melyben szerepet játszott:
- a csapadékos időjárás
- a vízgyűjtőterületen feljebb elhelyezkedő víztározó gátjának átszakadása
- a befogadó Duna magas vízállása
- a vízgyűjtőterületen történő illegális és legális fakivágások
- két eredendően is nagy vízhozamú patak találkozása a vasúti áteresz felett
- a vasúti töltés áteresze a fenti okokból rendkívüli vízhozamot nem volt képes átengedni, ezért visszaduzzasztott
- az árterület beépítése, nem hagyományos (a természeti erőforrásoknak megfelelő) módon történő használata
A fenti okokból a vasúti áteresz bővítése
(1) vélhetően magát a patakot mentesítő a további beavatkozástól, ill. lehetővé teszi a felújításra váró (ill. újonnan létrehozandó) betonburkolatok természetközeli megoldásokkal (ld. (2) és (3)) történő felváltását.
A javaslattételhez elsősorban “A hazai vízfolyások természetes állapotának visszaállítása” c. szakdolgozatomat, ill. annak két fő forrásmunkáját (A Rákos-patak revitalizációs tervét, VITUKI (1989): Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása) valamint az általam szerkesztett “Kézikönyv a kisvízfolyások komplex vizsgálatához” c. munka “A kisvízfolyások revitalizációja” c. fejezetét (írta: Dr. Bardóczyné dr. Székely Emőke) használtam fel, feltételezve a majdani tervezők és kivitelezők egyéb természetközeli megoldások alkalmazása iránti hajlandóságát. A számomra reálisnak tűnő, tájbaillő, kevésbé erőltetett partbiztosító megoldásokat választottam ki.
(2) Az ökológiai szempontból legideálisabb megoldást a partot gyökerükkel kiválóan tartó fák (éger, fűz) telepítése, ill. megőrzése jelenti, mely — részben már érintett — egyéb előnyökkel is járna:
A fa:
- árnyékolja a vízpartra, ill. közvetlen közelébe települt embert, épületeit, így a hőmérsékleti szélsőségeket csökkentve kellemesebbé teszi ott-tartózkodását;
- a mederben folyó vizet is leárnyékolja, így a kisebb esésű szakaszokon abban vízinövényben gazdag terület nem, vagy alig (általában legfeljebb moszatok formájában) alakulhat ki, szemben a nyílt szakaszokkal;
- a fenti árnyékoló hatást a partoldalban élő növényzetre is kifejti, ezért azok gyomosodása kisebb mértékű, a fényért való versenyben csak néhány, gyorsabban az ég felé törő faegyed fejlődik ki;
- a környezetét oxigenizálja, lombkoronáján a port megköti;
- csökkenti a szél és az eső hatását;
- részt vesz a víz öntisztulásában;
- esztétikai élményt, rekreációs lehetőséget nyújt;
- gyökereivel átszőtt, változatos sodrás-, vízmélységi-viszonyokkal bíró part és meder rengeteg vízi, a törzs és a lombkorona számtalan szárazföldi élőlény diverz élettere (búvó-, szaporodó, táplálkozó helye).
Megjegyzendő, hogy a turisták és a telektulajdonosok ezrei az esztétikus, nyugodt környezet (árnyékos patakpart) miatt keresik fel – és használják – a patak völgyét hétvégenként. A városi lakosság üdülőterületre való kitelepülésének is a természeti környezet vonzereje a fő oka, mely a további betelepüléssel és igénynövekedéssel együttjáró természet-átalakítással el fog veszni.
Az áradások okait tekintve az általános tévhitet (t.i. a fákat uszadékfogó, s ezért visszaduzzasztó hatásuk miatt kell irtani) különösen az illegálisan fát vágó és kis áteresztő képességű hidakat (ld. Nacsagromi-patak) építő teleptulajdonosok számára kell eloszlatni.
Fel kell hívni a figyelmüket a vízgyűjtőterület egységként való kezelésére a rendezés ill. azzal kapcsolatos véleményük kifejtése során.
A fásvegetáció “ápolása” is szorítkozhat a medret keresztező ágak, törzsek eltávolítására, a szakaszos vagy teljes tarvágás kerülendő.
(A kismarosi partszakaszon csak a vasúti fővonal töltésénél lévő részen van két ferdén nőtt nagyobb ág.)
A fák a megnövekedésig növényi rostokból készült, idővel elbomló hálókat lehet alkalmazni.
A fentiek a betonnal történő partbiztosításról egyáltalán nem mondhatók el, ill. csak teljesen ellenkező előjellel:
A betonozott, csupasz part nem árnyékol, nem csökkenti az időjárás okozta hatásokat, nem esztétikus, és élőhelyet sem jelent (eltekintve néhány, még a beton repedéseiben is megtelepedő gyomfajtól). Minden formájában aláüregelődésre, repedésre hajlamos, tehát szintén karbantartásra szoruló megoldás.
A Török-patak mentén csak a fontosabb hidak lábazatánál, ill. a beépített meredek partszakaszokon )pl. a középső Kisz-házak alatt, tehát rövid szakaszon meghagyva az élővilág esélyei nem csökkennek számottevően. A patak egyes szakaszait egymástól elzáró nagyobb mederlépcsők felváltására kisebb esésű, kővel érdesített felszínű surrantók ajánlhatók.
(3) Amennyiben az árvízvédelmi okokból a fatelepítés (önmagában) nem jelent megoldást, a dróthálóval erősített terméskőszórásban van mód a fák telepítésére. (A dróterősítés nélküli kőszórás a nagyobb meredekségű partokon szebb, de kisebb állékonyságú lenne.)
A dróthálót a rajta idővel átnövő lágyszárú növények eltakarják.
Ezt a betonozásnál rugalmasabb, de ugyanolyan időtálló megoldást a Török-patak Patak utcai szakaszánál is alkalmazták.
Az élővilág szempontjából előnyös lenne a fák, bokrok vízpartra vagy a rézsűben ahhoz közel történő telepítése.
A magasabb (4-5 m) rézsűkön a kiépítettnél jóval alacsonyabb nagyvizek miatt elegendő lenne csak az alsó 2 méter ilyen módon való megerősítése, a rézsű felét fűvel lehetne bevetni a part gyorsabb regenerációja érdekében.
A sorba való telepítés merev, urbánus és nem természetes hatást kelt.
Kerülni kell a tájidegen fajok telepítését is.
A terepbejárások más, az árvízi biztonságot figyelembe vevő és a meder érintetlenségét célzó elgondolások is születtek, mint pl. a futballpálya és a mögötte lévő területek védelmére töltésezés; árapasztómeder, szükségtározó létesítése a belterületi szakasz felett és a majdani parkoló és játszótér helyén) jelenleg építési törmelékkel feltöltött, zajos, kiöntésveszélyes terület); a kotrások hordalékfogó medencékre való korlátozása.
Összefoglalás
A belterületi, általában keskeny szakaszra való tekintettel — úgy tűnik — mindenképpen művi megoldást kell választani az árvízvédelem érdekében, különösen mivel a lakosság ármentes területre nem telepíthető, ill. az árvízszint csökkentésére (a víz nem teríthető szét) nincs lehetőség.
A települési környezetben azonban esztétikai, ökológiai, rekreációs és oktatási szempontból szükség van a maradék zöld, élő, vizes területek megóvására, melyhez ökológiai érvekkel, az áradások mögötti antropogén és klimatikus hatásokkal való figyelemfelkeltéssel kívántam hozzájárulni.
Készült: a MÁTYÁSFA KÖRNYEZETVÉDŐ EGYESÜLET, KISMAROS felkérésére
Vác, 2000. június 5.
