Ha azt mondom, a tésztaszűrőt kiválóan lehet a konyhán kívül is kamatoztatni, még nem sokan kapják fel a fejüket. Arra talán már igen, hogy annyi bolharákot még tésztaszűrőkben nem láttam, mint ma délelőtt a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület és a Kismarosi Faluvédő Egylet szervezésében rendezett Morgó patak-menti természetbúvárkodás során. Nagy örömmel keltünk át a frissvízű patakon, hogy először dr. Manczur Ferenc bemutatóját meghallgassuk a környezetünkben található kistestű madarakról. Öröm volt nézni, ahogy a gyerekek szájtátva bámulták a pár hetes széncinegét vagy vörösbegyet. Ritka szerencsénk volt, ugyanis a kifeszített hálóba kétszer is sikerült két-két madarat fogni, s gyűrűzésnek is tanúi lehettünk.
Következett a vizek világa, és Sevcsik András jóvoltából láthattunk mini akváriumban kövi csíkot, meg petényi (vagy magyar) márnát, mely utóbbinak eszmei értéke ? kapaszkodjanak meg ? 100.000 Ft, ami barátok közt sem kevés. Ötféle halat fogott ki András, melyből négy védett ? s akik napi szinten használják a Török/Morgó patakon átívelő hidak valamelyikét, s letekint, fürkészi a vizet halért, békáért, szitakötőért, tán nem is sejti, micsoda értéket rejt a víz. A vizsgálódás után persze mind vígan úszott tova, amint visszaengedtük őket.
Az önfeledt patakban kutakodást (gumicsizmában, illetve egy idő után anélkül) terelte mederbe Néder Katalin, aki megmutatta a csapatnak a bolharákok, vízi skorpiók és egyéb apró vízi élőlények világát. S akkor elő a tésztaszűrőket s műanyag tálakat, a gyerekek pedig uzsgyi! már szedték is a sok apró csodát ki a vízből. Persze volt ?rendes? halfogó háló is, de előfordult, hogy hirtelen lepkeháló lett belőle.
Ezek a bemutatók attól igazán különlegesek, mert azon felül, hogy tanulunk belőle, ráébreszt bennünket arra, bizony egyek vagyunk a természettel. Testközelből figyelhetünk meg olyan élőlényeket, melyek mellett úgy elmegyünk nap mint nap, hogy észre sem veszünk. Fontosnak gondolom ? sok más szülővel egyetemben ? már korai gyermekkorban a gyerekekben a természet iránti érzékenység, fogékonyság kialakítását az erdők, mezők s vizeink élőlényei iránt. E nélkül, ugyanis megmaradunk azon a szinten, hogy Vuk, meg Bambi, s fel sem ocsúdunk, már az MP5 kell? Pedig egy jó patakozás kevés dolgot tud felülmúlni, mint ahogy erről a fotók is tanúskodnak.
Fotók: Kovács Gabriella
Kapcsolódó:
– Képgaléria: Bolharák a tésztaszűrőmben – patakozás, 2011. június